(Szemipalatyinszk) egyetlen térkép sem tüntette fel. A szuper
titkosítás következtében gyakran változott a neve is, Moszkva-400,
Szemipalatyinszk-21, Konecsnaja és jelenleg Kurcsatov. A
szemipalatyinszki kísérleti bázis sûrûn lakott területen
helyezkedik el. A térség környezetében fekvõ területeken
elhelyezkedõ települések (falvak) szenynyezõdtek a maghasadás
bomlástermékeivel, és a lakosságot ionizációs sugárzás érte.
Jelenleg nem lehet tárgyilagosan kiértékelni, mekkora kár érte a
lakosság egészségét. A kísérletek elsõ 14 évében légköri és
felszíni urán, hidrogén és plutónium kísérleti robbantásokat
végeztek. Ebben az idõszakban, a térség közelében élõ emberek
elkezdtek gyakrabban szenvedni rák-jellegû (rákkal kapcsolatos)
betegségekben, szív és keringési zavarokban, központi idegrendszeri
problémákban. Az elhalálozási arány jelentõs mértékben megnõtt. Az
orvosoknak nem engedték meg, hogy a sugárzással kapcsolatba hozható
betegségek pontos diagnózisát megállapítsák. 1957-ben, Almaty
illetõségû kutatóorvosok végezték el az elsõ szelektív
tanulmányokat, amelyek a térség közelében élõ emberekre
vonatkoztak. Kimutattak egy, az ionizáló sugárzással kapcsolatba
hozható, különlegesen specifikus tünetrendszert. Említést tettek
arról, hogy a sugárzás befolyásoló hatása az emberi szervek idõ
elõtti rendellenes mûködését váltja ki, növeli a rákkal kapcsolatos
megbetegedések számát és az öngyilkossági hajlamot. A statisztikai
adatok azt mutatták, hogy a szemipalatyinszki régióban, 1980-ban,
100.000 fõre vetítve, 158 esetben volt kimutatható a rákkal
kapcsolatos megbetegedés. 1990-re ez az arány egyharmadával nõtt.
1990-ben a tüdõrákos megbetegedések miatti elhalálozások száma
háromszorosára, az emésztõ rendszeri rákos megbetegedések száma a
nyolcszorosára növekedett, az 1980- as adatokhoz képest.
Összességében, a rákkal kapcsolatos megbetegedések miatti
elhalálozási arány 39 százalékkal nõtt az ellenõrzõ
(összehasonlító) lakosság- állományhoz viszonyítva. A tudósok
megtudták állapítani, hogy a kísérleti területhez közel fekvõ,
Szemipalatyinszk, Karaganda és Pavlodar térségben élõ 1,5 millió
lakost 1 barn értéket meghaladó sugárzás érte, és kromoszóma
rendellenességeiket a leszármazottaik is örökölték. Jelenleg, a
kísérleti régió közelében élõ emberek ezreit hagyta a kormány
cserben, támogatás hiányában. Annak ellenére, hogy a kazahsztáni
törvényhozás elfogadott egy törvényt: "Az atomkísérletek által
érintett emberek rehabilitációjáról", a törvény nem hajtható végre
megfelelõen, mert a köztársaság nehéz gazdasági helyzetben van.
1989. február 28-án született meg a "Nevada – Szemipalatyinszk"
mozgalom. A mozgalom elsõdleges célja, elõmozdítani a bolygónkon
tevékenykedõ, valamennyi atomkísérleti terület bezárását. Jelenleg,
a korábbi szemipalatyinszki kísérleti területet a Kazah Köztársaság
Nemzeti Atomkutatási Központja használja. A központ az alábbiakat
foglalja magába: Sugárbiztonsági és Ökológiai Intézet, Atomenergia
Intézet, Geofizikai Kutató Intézet, Köztársasági Gyógyászati és
Diagnosztikai Központ. Tevékenységüket az atomkísérletek
problematikus következményei kutatására és felszámolására, az
energiatermelõ egységek megbízhatóságának javítására és az
atomenergia biztonsági kérdéseinek megoldására összpontosítják. A
régió fegyvermentesítésére, az Amerikai Egyesült Államok Védelmi
Minisztériuma, Kazahsztán részére pénzalapot hozott létre, a térség
infrastruktúrájának likvidálása céljából. 1996. szeptemberében,
Kurcsatovban egy kazah-amerikai vegyes-vállalat alakult meg, ami
mikro-csipeket gyárt az elektronikai ipar számára. Javaslat
szerint, a jövõben egy sugár-ökológiai központot hoznak létre
Kurcsatovban." Csasnyikov akadémikus a mostani jelentéshez
hozzáteszi, hogy: "A Szemipalatyinszk térségében végrehajtott
atomkísérletek során, a felszíni robbantások felénél, a robbantások
maradványai kijutottak a térség határain kívülre, és beszennyezték
a térséget körülvevõ területeket is. A földalatti robbantások
esetében, 30-szoros mennyiségû, rádió-aktívan szennyezett gáz
került a levegõbe, és jutott el a térségen kívüli területekre. A 88
légköri robbantás közül 11 esetben regisztrálták a térséget
körülvevõ területek beszennyezését. A légköri robbantások esetében
a maghasadás termékeinek zöme a légtérbe került, ami késõbb az
egész bolygó felületére hullott vissza." "Tekintsük át a
Szemipalatyinszk kísérleti térség közelében született gyermekek
egészségi állapotát. Már 1957. és 1959. között is kimutatható volt,
hogy a kísérleti robbantások és az egészségi állapot összefüggnek.
Sugárforrásokat találtak a talajban, élelmiszeripari termékekben,
vizekben, emberi és állati szervezetekben, ami az emberi szervezet
egészségi állapotának romlásához és a halálozási arány
növekedéséhez vezettek. Az elmúlt 10 évben, a Szemipalatyinszk
régióban, a vérrákban szenvedõk száma megkétszerezõdött. Az
abnormálisan született gyermekek száma, illetve a gyermekek
elhalálozási aránya ugyancsak növekedett. 1988-ban a gyermekek
elhalálozási aránya 18 százalékkal volt magasabb, mint az átlagos
kazahsztáni szint és kétszer magasabb volt, mint az ukrán átlag. A
Szemipalatyinszk régióban élõ asszonyok félnek gyermeket szülni,
mert tartanak a fogyatékosságoktól, és inkább egyáltalán nem
vállalnak gyermeket. A földalatti atomkísérletek sem
veszélytelenek. Nagyon sok ember, különösen kis gyermekek érezték
magukat rosszul, a kísérletek ideje alatt. 1991-ben Csasnyikov azt
írta: "A kísérleti térség hosszú évek során végzett kizsigerelése
alatt gyakorlatilag semmilyen megelõzõ intézkedés nem történt a
lakosság védelme érdekében. Az emberek nem rendelkeznek
ismeretekkel a sugárzási szintet, a mezõgazdasági termékek
tisztaságát illetõen. Még most is, nyájak legelnek a kísérleti
területen és a szomszédos legelõkön. Vannak esetek, ahol a
hátrahagyott, robbantási kísérleti eszköz- és berendezés-
maradványokat használják a lakosok a farmjaikon. Találkoztam
emberekkel, akik gyermekkorukban, felkeresték a felszíni
robbantások helyszíneit. Az atomfegyverek felszíni és légköri
robbantásai során, a környezõ falvakban és városokban élõ emberek
olyan sugárdózist kaptak, ami éves szinten több tíz, több száz barn
mértékû volt. "A sugárbiztonsági norma" a külsõ és belsõ
sugárforrásokra együttesen 0,5 barn/fõ/év mértékben limitálja a
rádió-aktív dózist. Ezért nem is meglepõ, hogy 1959-tõl 1987-ig, a
térségben, a vérrákban elhalálozottak száma megháromszorozódott, és
a mentális károsodással született gyermekek száma a többszörösére
növekedett. A különbözõ fogyatékosságokkal született emberek,
illetve az öngyilkosságok száma is növekedett. Csak Szarzsal
faluban, az elmúlt néhány évben 40 öngyilkosság történt. A falu
történetében, 1964– ig nem történt öngyilkosság."
